1. rész

- Miley! - szóltam a barátnőmnek hogy ő is lássa mindezt.
- Harry?! - kérdezte Miley, hasonló fejjel, mint amilyet én vághattam.
- Miley?! - kérdezte Harry is, és kissé kívülállónak éreztem magamat.
- Na jó, beavatna valaki? - kérdeztem most már kissé idegesen.

- Persze, egy pillanat. Harry, gyere beljebb! - mondta Miley.
- Ööömm, oké, de csak akkor, ha nem zavarok.
- Te soha nem zavarsz. - mondta Miley, és egyre kíváncsibb lettem.
- Szóval... - ült le a kanapéra Harry.
- Majd én. - vette át a szót Miley. - Harry az unokatestvérem.
- U-unokatestvéred? - kérdeztem vissza.
- Igen. A nevünk azért nem egyezik, mert más apai ágtól születtünk. - magyarázta.

- Ahhaaa... És ezt mégis mikor akartad elmondani? - kérdeztem kissé sértetten.
- Nem hitted volna el, amíg a saját szemeddel nem látod... - mondta.
- Lehet, hogy igazad van... - ismertem be. - De hisz semmi baj! Harry, van kedved megismerkedni velem? Én is szívesen megismerkednék a fiúkkal! - mosolyogtam.
- Persze! Mi lenne, ha.. Ha átjönnétek délután? - kérdezte.
- Ez.. Tök jó ötlet! - vágta rá Miley.
Ezek után Harry elköszönt, és Mileyval megölelték egymást.

- Wow. - szólaltam meg, miután Harry lelépett.
- Azta. - társult hozzám Miley is.
- Figyii... - kezdtem. - Izé. Mit vegyek fel? - kérdeztem, és egy visongás jött ki a torkomon. Miley egy gonosz vigyort ejtett rám.
- Bejön, igaz? - kérdezte vigyorogva. Én csak bámultam a távolba. Szerintem már az esküvőnket terveztem... Mindegy.

- Hahóóóóóóó! - rázott meg Miley, fogalmam sincs, hogy mennyi idő múlva.
- Szóval, mit vegyek fel? - tereltem a témát.
- Hát.. Menyjünk, nézzük meg, miből élünk! - mosolygott, majd a gardrób felé húzott.
Miután mind a ketten megtaláltuk a megfelelő göncünket, és késznek nyilvánítottuk magunkat, az ajtó felé indultunk.
- Sok sikert csajszi! - csapott a tenyerembe Miley, én pedig úgy éreztem, hogy a térdem egyre jobban kezd el remegni.