Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust! Remélem tetszik! :D

-Selena szemszöge-

- Jól van drágám, akkor hagylak titeket, pakoljatok csak. Jó szórakozást! Puszi! - köszönt el anyu a Skype-on keresztül, majd egy utolsó mosolyt villantottam neki, és kikapcsoltam a laptopot. 

- Párizs. Saját lakááás! A legjobb barátnőmmel, el sem hiszem! - mondta Miley, a jelenlegi helyzetre hangolódva. 
- Óóó, igen! Istenem ez annyira király! - lelkesedtem én is. - Viszont még itt egy csomó kipakolatlan cucc. - mutattam a rengeteg bőrönd felé. 
- Szerintem kezdjünk neki! - mondta Miley, majd átölelt.
Rengeteg pakoláson voltunk túl, amikor csengettek. 
- Az első csengetés! Nyithatom én? - kérdeztem.
- Csak tessék! - mondta hivatalosan Miley. Komolyan mondom, hogy ennél gyerekesebbek még szerintem nem is voltunk. De hát az öröm sok mindenre képes. 
Amikor kinyitottam az ajtót, szó szerint elakadt a lélegzetem.

- Szia. Harry vagyok. Igazából.. csak.. Láttuk, hogy jöttek új szomszédok.. és... Valami baj van? - kérdezte a srác, gondolom azért, mert a fejem úgy maradt.
- Izé.. Tudom. Te vagy... Harry Styles?! - kérdeztem, és csak ennyit tudtam kinyögni.
- Teljes életnagyságban. - vigyorgott, majd végig mutatott magán. Azt hiszem, neki poénos volt, hogy majdnem sokkot kaptam a látványától.
- Te itt laksz?! - kérdeztem még mindig lesokkolva.
- Itt a szemben lévő házban. A fiúkkal. - mutatott az említett ház felé. 
- Az.. A fi.. A One Direction? - kérdeztem, és szerintem ezen a ponton egy orvos simán autistának nézett volna...  - Miley! - szóltam a barátnőmnek, hogy ő is lássa mindezt.